Több OTKA és NKFP pályázatnak volt témavezetője, résztvevője. Pályafutása során többször nyert el kutatói ösztöndíjat, 14 egyetemen tett eleget vendégkutatói meghívásnak. Eközben nagyszámú nemzetközi tudományos konferencia szervezésében is részt vett, számos külföldi egyetemen szerepelt meghívott előadóként. Négy külföldi, szakmai folyóirat szerkesztő bizottságának volt tagja. Több megvédett PhD-dolgozat témavezetője, számos kurzust tartott a PhD-programok keretében. Fő kutatási területei közé tartoztak a lézer-anyag kölcsönhatások, a lézeres leválasztás, a lézeres plazma, a lézeres nanostruktúrák, a nem lineáris, nem egyensúlyi folyamatok és kooperatív jelenségek vizsgálata. Publikációi is főleg ezekben a témákban születtek, de a kultúrtörténettel, a természeti és környezeti fizikával foglalkozó, vagy akár a filozofikus és tudománynépszerűsítő művek is megtalálhatók írásai között.
Oktatói tevékenysége szerteágazó, több képzésben is tartott kurzusokat, pl. Szinergetika, Komplex rendszerek fizikája, Nanoelektronika, Lézerfény-anyag kölcsönhatás, Nemlineáris dinamika, Elektronikus eszközök fizikája, Anyagszerkezet, Atomfizika előadást. A Tanszék számára nagy előrelépést jelentett, amikor a Fizika BSc-képzésben az ő kezdeményezésére indult el a Környezetfizika szakirány, melynek jelenleg is gazdája és több kurzusának oktatója a volt Általános és Környezetfizikai Tanszék.
Számos kitüntetése közül nagyon büszke volt arra, hogy a dunántúli Nyúl község – ahol gyermekéveit töltötte – díszpolgárává választotta 2004-ben, Szeged város Pro Urbe-díjat adományozott neki 2006-ban, és volt középiskolája, a Szegedi Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium emlékéremmel tüntette ki 2011-ben.
Oktatómunkáját, óráinak hangulatát, vezetői stílusát a közvetlenség, a megértés, a mély emberség és szimpátia jellemezte. A derű, a szellemesség, a nehéz helyzetek könnyed és elegáns kezelése szinte a védjegyévé vált, ezért tudtak kollégái bármilyen kérdéssel, problémával bátran hozzáfordulni. Példamutató volt sokrétű műveltsége, akár irodalom, akár történelem, akár földrajz tekintetében, amit idegenvezetői múltjával indokolt. De tegyük hozzá, az ő hatalmas ismeretanyagához kellett az utolsó pillanatig meglévő végtelen memóriája is. „Milyen nyelven akar vizsgázni?”, hangzott el majdnem minden felelet előtt a jótékony utalás az idegen nyelvek ismeretének fontosságára. És valóban, öt nyelven lejátszódhatott volna a vizsga, ezek mindegyének tudója és művelője volt. Híresen magával ragadó, élvezetes, szellemes előadói stílusát soha nem feledjük. Nem hittük, hogy az ez év áprilisában a JGYPK-n tartott, vastapssal jutalmazott szimpózium-előadása lesz az utolsó az életében.
Kedves Tanár Úr! Fájó szívvel írjuk ezeket a sorokat, minden távozás korai…! Nem feledjük az együtt töltött éveket, melyekkel nem csak sok emléket, de erőt, kitartást és emberi példát is adott nekünk. Búcsúzunk az alábbi négy sorral, ami szívünknek mától kezdve oly kedves és oly nehéz idézet lesz. (Részlet Nánai László Költészet napjára című verséből.)
„Könnyű szívemben, áradó lelkemben
Mocorog a tavasz télnek ellenében,
Hangos madárdal ott fenn a messzeségben
Zengi a jövőt itt lent és az égben”.
Utolsó üdvözlettel: A volt Általános és Környezetfizikai Tanszék dolgozói
