Akárcsak női kollégái, Szojka Ádám óvó bácsi is mondókázik, énekel, bábozik, rajzol, számol a gyerekekkel a szegedi Tünde téri Óvodában. Nem foglalkozik a sztereotípiákkal. Nézetei szerint egy óvó bácsi mindig kicsit dörmögősebb, erélyesebb, de ugyanolyan türelemmel, kedvességgel és szeretettel képes nevelgetni a gyerekeket, mint az óvónők - írja a delmagyar.hu
Vélhetően már születésekor génjeiben hordozta Szojka Ádám a jó pedagógiai érzéket, ugyanis e hivatás családjában már hagyomány.
– A család férfitagjai agrár- és erdészmérnöki pályákat választottak, a női szakasz azonban több generáció óta óvónőként és tanítónőként dolgozott. Édesanyám állami nevelőotthonban is tevékenykedett, ahol nagyon sok barátot szereztem. Talán ezek az élmények adták az első nagy lökést a pedagógusi hivatás felé – fejtette ki, majd hozzátette: barátai először meglepődtek pályaválasztásán, mondván, hogy mély és erőteljes hangjával csak megijeszti a gyerekeket. Aztán gyorsan elfogadták döntését, a gyerekekkel pedig mindig is könnyedén megtalálta a közös hangot.
Szeged több óvodájában dolgozott már, 2015 óta a Tünde téri Óvoda növendékeiről gondoskodik. A környéken nem ő az egyetlen óvó bácsi, tudomása szerint mintegy nyolc férfitársa tevékenykedik ugyanezen munkakörben a napfény városának vonzáskörzetében.
Elmondta, nem foglalkozik a sztereotípiákkal, bár hazánkban még sok szülő ódzkodik, hogy csemetéjét óvó bácsi gondjaira bízza.
– Vannak ma már női kamionsofőrök, sőt katonák is, miért ne lehetne egy férfi óvó bácsi?
Ráadásul manapság sok a gyermekét egyedül nevelő édesanya. Szerintem kifejezetten előnyös, ha ezek a gyerekek az óvodában találkoznak férfi mintával is.
Egy óvó bácsi mindig kicsit dörmögősebb, erélyesebb, de persze ugyanolyan türelemmel, játékossággal, kedvességgel és szeretettel képes nevelgetni a gyerekeket, mint az óvó nénik. Többször előfordult már, hogy egy gyerkőc véletlenül nem Ádám bácsinak, hanem apának szólított – mesélte.
A Pillangó csoportban jelenleg tizenhat kiscsoportos lurkó bontogatja szárnyait iránymutatása mellett, akiket csak a gyerekeimként emleget.
– Egyszer egy randevún egy hölgy megkérdezte tőlem, hogy van-e gyerekem. Ösztönösen rávágtam, hogy tizenhat gyerekem van.
Gyorsan véget ért a találka – mesélte nevetve. Feladatköre nem különbözik az óvónőkétől: mondókázik, énekel, bábozik, rajzol, számol a gyerekekkel, ha eltörik a mécses, vigasztalja őket.
– Örömteli látni, ahogy nyílik az értelmük, ahogy évről évre óriásit változnak, fejlődnek. A legjobb érzés persze a gyermeki szeretet megtapasztalása, illetve az, amit a mondókákon kívül átadhatok nekik: egy darabot a személyiségemből. Mindenekelőtt őszinteségre tanítom őket, továbbá egymásra figyelésre, sőt még egy kis etikettre is, hogy például a fiúk engedjék előre a lányokat – részletezte.
A teljes cikk IDE kattintva olvasható >>>
Forrás: delmagyar.hu
