Interjú Olasz Anna, világ- és Európa bajnoki ezüstérmes hosszútávúszóval

Mikor ismerkedtél meg az úszással?

Szerencsés helyzetbe voltam, mert nagyon sportos családból származom. Édesapám síoktató és testnevelő tanár volt az egyetemen, édesanyám is napi szinten mozog, így hát egyértelmű volt, hogy én is valamilyen sportot űzni fogok. Két éves korom óta síelek és a mai napig fontos része az életemnek. Óvodás koromban tanultam meg úszni és már akkor is nagyon szerettem. Az általános iskolás éveimben párhuzamosan csináltam az úszást és a síelést. Őszintén szólva nagyon szerettem volna a sízéssel foglalkozni, de ez itt Magyarországon nem volt megoldható. A családom még azon is elgondolkodott, hogy kiköltözünk Németországba, vagy csak engem kiküldenek Ausztriába bentlakásos iskolába, de anyukám nagyon féltett, ezért itt maradtunk, és maradt az úszás. Több edző is foglalkozott velem. Az alapokat Magyar Gábor tanította meg nekem az óvodában majd bekerültem a Szegedi Úszó Egyletbe, ahol szinte minden edző foglalkozott velem. De a gyermekkorom legnagyobb részénél Molnár János segített, ő volt a nevelő edzőm. 2008 óta Gellért Gábor az edzőm.

Az iskoláidat hogyan tudtad összeegyeztetni a sporttal?

Az általános és a középiskolát is a Ságvári Endre Gyakorlóban folytattam, majd ezt követően Amerikába mentem egyetemre. Már a középiskolai tanulmányaim kezdetekor tudtam, hogy Amerikába szeretnék továbbtanulni, mert az egyik nővérem kint él, és csak jókat hallottam a külföldön töltött időkről. Mindazonáltal úgy gondoltam, hogy szerzek egy amerikai diplomát, úszok még négy évet, és anyanyelvi szinten megtanulokk angolul. Nagyon jó egyetemre kerültem, és teljesültek a vágyaim. Gazdálkodás menedzsment, másnéven üzleti kommunikáció alapfokú diplomát szereztem.

 Milyen eredményeket értél el?

Az első igazi sikerem 2009-ben volt 16 évesen, amikor kijutottam az ifjúsági EB.re ami Prágában volt. Itt egy 5. és egy 6. pontszerző helyen zártam. Majd a következő évben Singapourban volt az első Ifjúsági Olimpia ahol 400 gyorson indultam és bejutottam a döntőbe, ahol 8. helyen végeztem. Nagyon büszke voltam erre az eredményemre, mert ez akkor már nekem „rövid” távnak számított, hiszen 1500 méteres távokon indultam legtöbbször. Az egyik versenyen elindultam 5000 méteren, ahol meglepően jó időt úsztam, és az akkori Nyíltvizi Úszón szakág vezetője megkért arra, hogy induljak a 2011-es Ifjúsági Nyíltvizi Európa Bajnokságon ami Spanyolországban volt. Egy kicsit meglepődtem, de ugyanakkor vártam is azt a versenyt. De nekem senki nem mondta, hogy ott mire számítsak. Szinte nyíltvízi verekedés és rúgdosódás ment a víz alatt. A rajtot követően mindkét oldalról gyomorszájon rúgtak a versenytársak, mert mellábaztak, és nem törődtek a másik emberrel. A víz nagyon hideg volt, teljesen más technikával kellett úsznom, de a verseny közben már éreztem, hogy ez nekem nagyon tetszik. Az előkelő harmadik helyet sikerült itt megszereznem 5000 méteren, és ez hatalmas erőt adott ahhoz, hogy tudjam, én ezt szeretném csinálni. Ezután a nem várt siker után kivittek a felnőtt EB-re ami Ítraelben volt, itt már 10 km-es távot úsztam.

2012-ben Portugáliában volt egy olimpiai kvalifikációs verseny, ahol már Risztov Éva is részt vett. Köztudott, hogy az első tíz „beúszó” szerzi meg a kvalifikációs helyet, de egy nemzetből csak egy versenyző indulhat az Olimpián, így sajnos én lemaradtam erről, mert Éva második lett én pedig harmadik. Ezután Risztov Éva Olimpiai bajnok lett. Örültem a sikerének, de köztünk mindig is ott volt egy egészséges rivalizálás, de azért az rosszul esett, hogy milyen kevésen múlt, hogy akár én legyek a bajnok.

2013. ban volt a világbajnokság ahol 10 km-en ötödik lettem Risztov Éva pedig tizedik. Ez volt az első olyan nagy verseny, ahol sikerült legyőznöm Őt. Ezek után az összes nyíltvízi versenyen együtt versenyeztünk, de volt olyan, hogy nem egy távon indultunk.

A legfájóbb pont az életemben, amikor a 2015-ös olimpiai kvalifikációs versenyen Éva a tizedik lett, én pedig a tizenegyedik, ezzel lecsúsztam az olimpiai szereplésről. Az egy hatalmas törés volt az életemben, főleg mentálisan. Mert ez a második Olimpiám lehetett volna, és mind a két alkalommal az Éva mögött értem célba, és mind a kétszer 2-3 másodpercen múlt. Nehéz időszak volt ez nekem.

Mégis kijutottál a 2016-os Olimpiára Rio de Janeiroba. Hogyan történt?

Nagyon nehéz év volt mögöttem. Nem voltam önmagam sem az edzéseken sem a versenyeken. Aztán nyaralás közben jött egy telefon, hogy mégis mehetek. Ez három héttel történt az olimpia előtt. Egy orosz lány doppingbotránya miatt kaptam ezt a hatalmas lehetőséget. Nagyon örültem neki, és úgy mentem ki, hogy mindent megteszek, hogy a maximumot kihozzam magamból. Természetesen teljesen más volt a felkészülésem, és mentálisan sem voltam teljes, viszont tudtam, hogy bármilyen eredményt érek el, senki nem fogja elvenni tőlem azt, hogy olimpikon lehettem. A 14. helyen végeztem amire nagyon büszke vagyok.

Szeged, 2020. 09. 28.

Készítette: Dobó Andrea