József Attila-díjas magyar költő, tanár, politikus, az Országgyűlés alelnöke.
Általános és középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, 1968-ban érettségizett a Madách Imre Gimnáziumban. Érettségi után 1968-ban kocsikísérõ, rakodómunkás, majd 1969-ben könyvtári segédmunkás az Országos Széchényi Könyvtárban. Itt találkozott elõször tényszerûen a határon túli magyarság gondjaival, problémáival, és betekinthetett az 1956-os forradalom és szabadságharc akkor még zárt iratanyagába is. 1969 szeptemberében Lakitelekre költözött, öt évig képesítés nélküli tanító a szikrai tanyasi iskolában. 1971-tõl a szegedi Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskola levelezõ tagozatán tanult, 1975-ben magyar-történelem szakon szerzett diplomát. 1974 óta a lakiteleki általános iskola tanára. 1969-tõl 1985-ig másodállásban a helyi mûvelõdési házban is dolgozott, irodalmi esteket, találkozókat szervezett, színjátszócsoportot vezetett, színdarabot rendezett. 1977-ben Szocialista Kultúráért miniszteri kitüntetésben akarták részesíteni, de levélben visszautasította, a kitüntetést nem vette át. 1977-tõl az Írószövetség Fiatal Írók József Attila Körének a vezetõségi tagja volt. Verseskötetei: Békebeli éjszaka (1983); Fekete felhõ, teafû (1988). 1988-ban bemutatták Nyolcvan vödör levegõ címû drámáját, s megírta Szörényi Levente Atilla, Isten kardja címû rockoperájának a szövegkönyvét (1993). Irodalmi munkásságát 1982-ben Kilencek Irodalmi Díjjal, 1984-ben a clevelandi József Attila Társaság irodalmi díjával, 1990-ben a floridai Helikon Nemzetközi Kulturális Társaság díjával, és 1993- ban Pilinszky János-díjjal ismerték el. 1979 májusában írótársaival Lakiteleken megszervezte a Fiatal Írók Találkozóját, amelyen több mint száz fiatal író mellett Illyés Gyula is részt vett. Õket kezdték a "búvó patak nemzedékének" hívni, s többek között ide gyökerezik az MDF is. 1985 novemberében, az október 22-én megtartott Antológia címû est miatt elbocsátották a mûvelõdési házban betöltött mûvészeti elõadói állásából.
(Forrás: Wikipédia; parlament.hu)
